Amikor év elején, 15 hetes Sebivel a pocakomban lefoglaltam a szállást, még fogalmam sem volt, hogy vajon hány hetes babával indulunk majd útnak augusztus 22-én. Hát éppen jól sikerült belőni az időpontot, hiszen az indulást megelőző nap lett 6 hetes. A másik gyenge pont az időjárás volt, de ezúttal ezt is jól kifogtuk, nem volt hiány napsütésben… sőt.
Az úticél Alsópáhok volt, ahol már jártunk 5 éve néhány napra a pár hónapos Dominóval. Azóta a szálloda sok-sok újításon esett át, valódi gyerek-paradicsom… Tényleg minden a gyerekekről szól, és értük van. Itt senkit nem zavar, ha kiabál a gyerek, trappolva futkos a folyosón, verekszik a tesójával, kiborítja a kakaót, sír, zörög, csattog, akármi. Így sikerült szinte gondtalanul abszolválnunk a nyaralást. :)
Képes beszámoló, csak úgy, ami eszembe jut…
A reggelik… könnyű dolga van, akinek van legalább egy csemetéje, aki 6 körül már kukorékol… hát még akinek három ilyen is akad. :) Szóval amíg a legtöbben még javában lustálkodtak, mi fél 8-kor már az étterembe csattogtunk… Nekem ez volt a nap fényopntja. :D Még nem volt túl meleg, ki lehetett ülni a teraszra és néha már-már túl idillinek tűnő madárcsicsergésben reggelizhettünk. A kávém persze itt is sokszor kihűlt, mire hozzáfértem, mert a bőség zavarában a fiúk sosem tudták elsőre eldönteni, hogy mit ennének. Még egy kifli, virsli, egy kis vaj, lekvár, mégsem lekvár, méz, jaj de van tejbegríz is? Akkor inkább azt… Lócinak nagyon nagy huzatja volt, sokat evett, mindenfélét. Domka inkább csak az édesebbekre nyomult rá, “rendes” szendvicset talán csak egyszer kért. Mire kezdett gyűlni a nép, mi végeztünk is. :)
Reggeli sakkparti.
Az első reggelink… fél üveg cukor (és a cukortartó teteje) landolt a kakaóban. :))
A dézsa: természetesen a vödör is jött velünk, hiszen Sebinek meg ez a nap fénypontja. És ha már a Balatonban nem mártózhat, legalább itt lubickolhatott egy picit… Aztán az egyik este dézsa helyett a zuhany alá álltam vele, és kíváncsian vártam, hogy mit szól. Nem reklamált, élvezte, hogy masszírozza a hátát a meleg víz… :)
Nem sokat voltunk a szobában, de ha mégis, akkor a fiúk nagyokat játszottak az emeleteságyon. [Amiről egyébként azt gondoltam, hogy majd nagy harc megy érte, de végül senki nem aludt rajta :-O ] Lepotyogás verseny 1:1, szerencsére sérülés nélkül. Ezek alapján nem is bánom, hogy nem vettünk (még?) emeleteságyat itthonra…
Kuckózó Lóci… a létra mögötti rész volt a kedvence. Vitte az ágyneműt, ceruzákat, egyéb játékokat és fontosságokat…és alkotott.:)
Balaton: bár eredetileg úgy terveztük, hogy nem moccanunk a szállodából, hanem kihasználjuk az ottani lehetőségeket, a mindenféle medencéket és egyebeket, végül mégis összecuccoltunk és a keszthelyi Libás strandon töltöttük a napot… háromszor is. :) Tavaly is ide jártunk, nagyon szerettük a hatalmas árnyas fákat, a homokos partot, nomeg a hekket.:) Domi és Lóci szinte folyamatosan a vízben voltak, hol a Zapuval, hol velem; csak délben jöttünk ki ebédelni.
A hatalmas fák most különösen Sebestyénnek kedveztek, aki jókat ejtőzött az árnyékban - babakocsiban vagy a pléden. Olyan jó lett volna, ha már Ő is megmártózhatott volna a Balcsiban… de erre még egy évet várnia kell… A babajárgány egyébként remek szolgálatot tett a nyaralás alatt, rengeteg holmit lehetett bele/alá/fölé/rá tenni. :)
Homokfoci… a szálló homokkal később még akadtak gondjaink… de ez már egy másik írkálmány lesz…
